14. fejezet

  Éjjeli 11 óra volt. Amanda fáradtan feküdt az ágyon és már enyhén vörös fejjel hallgatta a dühöngésem. Nem akartam neki ártani, sőt.. Azt szerettem volna, ha kipiheni magát ezek után a nehéz napok után. De mégis.. Kivel kezdhetnék bele ebbe a kis magánakcióba, ha nem a testvéremmel?
- Na jól van Becca ebből elég lesz! Nem lesz semmiféle nyomozás, nem megyünk arra a helyre, ahol Ricket leszúrták, és nem háborgatjuk ezt az esetet, mert mindenki túl szeretne lépni rajta! Úgy ahogy te is!!! - mondta végig egy levegővétellel, így még vörösebb lett a feje. Tőlünk zengett az egész ház, nem is értem, hogy anyáék miért nem ébredtek fel rá.
- De nem érted Amanda! Én is elakarom felejteni, de míg nem tudom, hogy ki a tettes, addig nem megy! Lehet, hogy találunk ott valamit!
- Eszement vagy! Te is úgy akarod végezni, mint Rick? És ha rosszul sül el? Ha meghalsz, velünk mi lesz?! Ránk nem is gondolsz?! Szerinted Patrick mit érezne át? Magát okolná!
- Óvatos lennék!
- Olyan vagy, mint egy 6 éves! Gondolj már bele! Már biztos eltakarította a nyomokat az a valaki.. Becca! - szólított meg, majd felpattant az ágyról. Szemei alatt már hatalmas karikák voltak, így tudtam mi fog következni. - Én ehhez már fáradt vagyok, és nem vagyok hajlandó részt venni semmilyen baromságban. És neked sem kéne! Szóval meg ne halljam még egyszer, hogy ilyeneken töröd azt a nagyon okos agyadat... - zárta le a témát, majd kiment a szobámból.
  Itt döntöttem el, hogy nem érdekel ki mit mond. Akkor is ki fogom deríteni, hogy ki az. Biztos, hogy Amanda is ezt tenné. A gyűlölettől ő sem látna semmit, és az agya csak azt hajtaná, hogy: megtalálni, megtalálni!

És újra ez az álom. Megint követett valaki, és megint megakartak ölni. Az arcát még mindig nem láttam. Idegtépő ugyanazt álmodni. Megijedek tőle, hiszen sosem lehet tudni, hogy most valóban meg fog-e a történni.
  Nagymamámmal is ez volt. Amit megálmodott az néha be is következett. Így amikor valami fontosat "látott", mindig megosztotta velünk is, hogy vigyázzunk magunkra.
  Már szinte hozzászokva, automatikusan a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy lemossam az arcomat egy kis hideg vízzel a felfrissülés érdekében. Miután ez megtörtént, rátámaszkodtam a csap szélére, mert megszédültem. Minden elsötétült körülöttem egy pillanatra. Hülye vérnyomásváltozás.. Gondoltam én.. Pedig ez sokkal több volt. Mikor bejött anya a fürdőszobába, én émelyegve figyeltem rá, hogy mit csinál. Azután véglegesen elsötétült körülöttem minden, csak a rémítő fekete vakságot láttam magam előtt. Annyit még hallottam és éreztem, ahogy anya a nevemet kiáltja, és elkap az ölébe.

- Hozzatok egy pohár vizet. - hallottam meg egy ismerős hangot. Nem láttam bár, mert erőm nem volt, hogy kinyissam a szemem, de jellegzetes illatáról rögtön tudtam, hogy Rick ül az ágy szélén, és simogatja lágyan az arcomat. Megrebegtettem egy kicsit a szempilláimat, hogy adjak egy jelet, magamnál vagyok. Patrick megszorította egy kicsit a kezemet, hogy vett az adást.
- Magához tért! - szólt hátra fordulva, mire mindenki körém gyűlt. Erőt vettem magamon, és kinyitottam a szemem. A nappaliban feküdtem a kanapén, a mellettem lévő fotelben meglepetésemre Zane ült. Vajon mit akarhat? Nem halasztottam nagyon, hirtelen felültem és így szóltam:
- Ez meg mit akar?! - emeltem fel a hangom, mire Rick gyorsan vissza fektetett az ágyra. Csak utána figyeltem fel arra, hogy majd szétrobban a fejem. Ilyen fájdalmat még sosem éreztem, mintha valaki egy éles pengét döfött volna bele a halántékomnál, és egyre gyorsabban forgatnák benne.
- Senki nem kíváncsi rád! Menj el innen! - kezdtem ordítani. Tehetetlenül és kellemetlenül ült ott. Láttam ahogyan apró izzadság cseppek keletkeznek a homlokán, és furcsán anyukámra néz.
- Maradj nyugodtan. - mondta halkan, de jól hallhatóan.
- Nem, nem marad! Egyszerűen undorodom tőle, még ha csak ránézek is!
- Nyugodj már meg Becca! Csak azért van itt, hogy lássa, jól vagy-e. - állt Zane védelmébe anya.
- Beccának igaza van! - szólt közbe Rick, aki eddig csak össze vissza kapkodta a fejét, hogy követni tudja az eseményeket. - Nem tesz jót neki, ha így felzaklatja Zane látványa.
- Igaz. - szólalt meg végül Zane, és felült a fotelból. Még vetett egy utolsó pillantást rám és elment, erősen becsapva maga mögött a bejárati ajtót.
- Most már nyugodj meg. - súgta oda Rick, és adott egy puszit a homlokomra.
- Adjatok egy fájdalomcsillapítót! - alig mondtam még ki, de Amanda már rögtön mellém is került, kezében még egy pohár vízzel, és egy szem gyógyszerrel.