16. fejezet

  Amandával még átbeszéltük, hogy hogyha elmondja neki, akkor azt hogyan fogja megtenni. A bátorsága nem kérdéses, mert ő akárhányszor szerelmes lett, mindig odaállt a fiú elé. Sosem nyivákolt, hogy ő azt nem meri. Nagyobb bajba volt azzal, hogy hogyan kezdjen bele.
  Emlékszem, amikor régen mesélt egy sztorit. Még általánosban odaállt a fiú elé, azonban meg sem tudott szólalni. Vagyis.. Mekegett valamit..Nem azért beszélt össze vissza, mert megijedt, hanem mert nem tudta, hogyan kezdjen bele ebbe az egészbe. Mire összeszedte volna magát, észbe kapott, hogy a fiú már ott sem volt, egyszerűen faképnél hagyta. Ez a beégés csak az egyik a sok közül..

  Hétfőn Amandával együtt mentünk a suliba. Mikor kiléptünk az ajtón, megcsapta az arcunkat a hideg téli fuvallat. Éjszaka leesett az első decemberi hó, így a táj gyönyörű fehér ruhába öltözött. A szél enyhén fújt, így néhol a hó porát lágyan felkapta, és egyre messzebbre repítette.
- Hogy én mennyire imádom a telet! - mondtam lelkesen, és tovább pásztáztam tekintetemmel a szomszéd házak előtti lapátoló embereket.
- Én rühellem! - vetett ellent mogorván a nővérem, majd neki álltunk az útnak.
  Én az utat úgy töltöttem végig, hogy meg sem szólaltam, csak ide-oda ingattam a fejemet. Mindig is szerettem a telet.
  Boldogsággal tölt el, ha látom a hóembert, hóangyalkát készítő gyerekeket. Ha látom, ahogyan az egymást szerető anyuka és apuka húzzák a szánkón 6-7 éves apró gyermeküket, aki vígan nézelődik az utcákon, majd húzás közben lerakja lágyan kezét az útra, hogy egy kis havat szedjen fel, és hógolyót tudjon gyúrni. Ahogyan mindenki karácsonyi és szilveszteri lázban ég, díszítik a házat kívülről, belülről. Mindezek apró örömök az életben, amiket nagyon meg kell becsülni. Hiszen ezek ingyen vannak.
  Annyira elgondolkoztam az ilyesmi dolgokon, hogy észre sem vettem, már a suliban vagyunk. Persze szerintem még akkor sem jöttem volna rá, ha nem kapja el egy hógolyó a fejemet.
- Melyik volt az? - fordultam hátra a fejemet fogva, ami először havas, utána pedig vizes lett.
Mögöttem az alsóbb évesek lehajtott fejjel álltak, nem akarták elmondani, hogy ki tette. Érdekes módon, egyiknek sem akartam beszólni. Csak élvezik az időt, amíg lehet.
- Héé Becca! - ráncigálta a kabátomat Amanda. Láttam rajta, hogy valamitől nagyon izgalomba jött.
- Mi van?
- Ott van! - bökött a fejével a suli bejárati ajtajához. Thomas az ajtónak dőlve nyomkodta a telefonját. Sima fekete kabát volt rajta, száját pedig ha jól láttam, egy FC Barcelona-s sállal takarta el. Felnézett a telefonjából, és mosolyogva felénk integetett.
- Huuuh, mély levegő. - vett egy nagy levegőt Amanda - Csak lazán. - mondta, majd megindult felé.
Én inkább lemaradtam, nem akartam elrontani a hangulatot, így elővettem a jól bevált trükkömet. Kihúztam a mobilom, és úgy csináltam, mintha valakivel elég kellemesen beszélgetnék. A távolból titokban minden egyes mozdulatukat figyeltem. Azt is láttam, ahogyan egy öleléssel, majd két puszival köszöntik egymást.
- Hát ezek totál egymásba vannak esve. - mondtam elmerengve. Annyira belemerültem a bámulásukba, hogy a kezemben lévő készülékről teljesen megfeledkeztem. A telefonom már szinte mell magasságban volt nálam. Az előttem elsétáló 10.-es furcsán rám pillantott, én pedig felhúzott szemöldökkel mordultam rá.
- Mi van? - szóltam be neki, mire ő el is húzta a csíkot.
- Semmi. - karolt át valaki hátulról. Illatát ismét felismertem, így félrehajtottam a fejem, és hagytam, hogy megcsókoljon.
- Gyönyörű vagy. - dicsért meg Rick két csók között. Zavartan motyogtam valamit, majd kézen fogva besétáltunk a suliba. Mikor elmentünk Amandáék mellett, Rick-kel odaköszöntünk nekik. Hogy a többiek ne vegyék észre, dobtam egy kacsintást a tesóm felé, és halkan odasziszegtem neki, hogy csak okosan. A válasz egy vigyorgó oké volt.
  Rick-kel kézen fogva mentünk végig a folyosón egészen a termünkig nagy nevetés közepette. Igen, most mások is megtudták a nagy hírt: Patrick és én együtt vagyunk. Meg is bámultak minket, össze is súgtak mögöttünk, de egyikünket sem érdekelte. Tudtuk, hogy lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni, már csak azért is, mert Rick sok mindenkinek bejön. Hiába bunkó azokkal akiket nem ismer, mégis sokan oda vannak érte.
- Sziasztok. - léptünk oda Kellyhez, Danielhez, és Zane-hez.
- Ti meg vagytok őrülve? - állt nekünk dühösen Kelly. Rick-kel értelmetlenül néztünk egymásra, majd Zane-ra.
- Elmondtam nekik a dolgokat...
- Héé tesó.. Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte aggódóan Daniel.
- Biztos. Sokan leszünk semmi baj nem történhet. - mondta határozottan a barátom.
- De ez egy nagy baromság! Az életünkkel játszunk, értitek?
- Kelly! Ez nem kötelező! Természetesen senkire sem erőltetjük rá, csak gondoltuk beavatunk titeket is.. - kezdte Patrick a legelején.
- Hát.. Rólam meg is feledkezhettek.. - mondta mérgesen, és ott hagyott minket. Egy darabig a lobogó szőke haja után néztünk, utána pedig Danielre szegeztük tekintetünket.
- Ne nézzetek így rám! De amúgy.. Ja.. Tudjátok, hogy én minden kockázatos dologba benne vagyok. Imádom az izgalmakat. - mondta lazán.
- Efelől nem volt kétségünk. - vigyorogtam rá. - Mondjuk azért az elején eléggé beparáztál. Lehetett látni az arcodon. - cukkoltam. Mikor becsengettek Daniel is eltűnt a termünk ajtaja elől, mi pedig bementünk és elfoglaltuk a helyünket.
- Mi az első óra? - kérdeztem a többiektől.
- Matek. - mondták be többen is. Mire grimaszolva előhalásztam a táska mélyén lapuló gyűrött és szakadt matekkönyvemet, Carrie már ott is állt a vörös borítású naplóval a kezében. Szokása szerint végignézett az osztályon, majd közölte, hogy az felel, akinél a napló kinyílik.
Ezzel természetesen semmi gond nem lett volna, ha tényleg így csinálja. Hevesen lapozni kezdett a naplóban, majd mikor elérte az én nevemet, lecsapta a napló lapjait, így úgy tűnt, mintha tényleg az eredeti tervet csinálta volna.
- Rebecca Palmer! - nézett rám szigorúan. Pár embernek szó szerint lehetett hallani, ahogy leesik a kő a szívükről. Újra suliba járok, ők meg megmenekülnek a feleléstől...
- Nem voltam itt.
- Azt hiszed érdekel kislányom? - mondta gúnyosan, én pedig felröhögtem.
- Ahhhaa. Szóval már nem csak szexuális kapcsolat van közöttünk, hanem rokoni kapcsolat is? Meséljen még nekem kedves Carrie tanárnő! - mondtam megjátszott komolysággal, azonban szemeim már táncoltak a szórakozottságtól. Az osztály felnevetett, és beszólásomat nagy tapsviharral díjazták. Carrie elvörösödve leszidott de én tovább folytattam.
- Ne tessék már tagadni az előbbit. Előbb utóbb úgy is megtudta volna mindenki..
- Azonnal húzzál a helyedre! - tört ki magából. Az egész terem az ő haragos hangjától zengett.
- Kár.. - húztam el a szám, majd rákacsintottam.
- Szép volt Becca! - gratulált Zane és Rick