2013. december 25., szerda

5. fejezet - My hero

Sziasztok! ^^ Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam nektek az ötödik fejezetet, de nagyon elfoglalt lettem így hirtelen. Azonban volt egy kis időm, így elkészítettem nektek. Előtte még viszont, szeretnék mindenkinek Kellemes ünnepeket kívánni! :)
 
Mikor már bent voltam a suliban, gyorsan előhalásztam a táskám mélyéről az órarendemet. Második órára még lazán beértem, ami ének volt.

Kopogás nélkül benyitottam a termünkbe, majd az összes szempár rám szegeződött.
- Szervusz Becca! - köszönt gúnyos mosollyal a tanár és már előtte is volt a napló a nevemnél kinyitva.
- Kéz csók! - köszöntem.
- Szépen kezded az évet.. - mondta lesajnálóan a tanár, közben be is véste a késést a naplóba.
- Ugyan, kezdtem már jobban is. - legyintettem, majd vettem egy pillantást Liana-ra. Mindenki tudta, hogy miről beszélek.
   Tavaly nyáron összejöttem egy fiúval, aki nem ebbe a suliba járt, de mégis nagyon jól meg voltunk együtt. Mindaddig, amíg egyszer be nem hoztam az iskolába pár barátomnak bemutatni. Liana köztudott tény, hogy mindegyik srácra rámászik. Az egész iskolán végig ment már, így kellett neki valami új, és ez Max lett. Bár én nem láttam a történteket, azonban Patrick igen, és mivel benne 100%-osan megbízok, hittem neki. Patrick éppen a mosdóba ment, mikor meglátta Max-ot és Liana-t együtt csókolózni. Hát persze, hogy nekem elborult az agyam és ebből az lett, hogy Liana-t összevertem, Max-ot pedig dobtam. Belőlem senki sem fog hülyét csinálni..
   Liana elkapta fejét, és a óra további részében csak maga elé bámult, mintha jéggé fagyott volna. 
Kicsengőkor rögtön Patrick padja felé vettem az irányt, hogy megbeszélhessük ezt a Gehennás dolgot.
- Na akkor mi legyen? - álltam meg a padja előtt.
- Mivel? - nézett fel rám értetlenül.
- Hát.. Gehenna.. Ezek után is oda fogunk menni? 
- Nem valószínű, kicsit hanyagolni fogjuk azt a helyet.
- Nem csodálkozok.. Volt egy.. Furcsa álmom.. Lehet semmi értelme de engem mégis megijesztett. - ültem le mellé, mert úgy éreztem ebbe a beszélgetésbe bele fogunk merülni.
- Én is álmodtam már meg dolgokat, amik valóra is váltak.. Mit álmodtál? - kérdezte.
- Egy sötét utcán rohantam, és szakadt az eső. Egy feketébe öltözött férfi rohant felém, aki utolért és letaszított a földre. Előhúzott egy kést amit a nyakamhoz szorított. Elhúztam a fejem és felébredtem. - meséltem el hű de aranyos kis álmomat.
- A helyet, ahol ez történt, nem ismerted fel? 
- Nem, de szerintem az a lány nem én voltam.. Csak más szemszögéből élhettem ezt át, mert a lány tök színes cuccokban volt, és egy szív alakú nyaklánc is lógott a nyakában.. - kezdtem el magyarázkodni, azonban egy ügyeletes tanár berontott a termünkbe.
- Azonnal menjetek le a szünetre!! - kezdett el ordibálni kedvenc tanárunk, Carrie Powell, aki fizikát, illetve matekot tanít nekünk.
- De hát esik az eső! - tette ki a kezét Daniel a nyitott ablakon, ami egyébként azért volt egy kicsit vicces, mert kint körülbelül 35 fok lehetett. Hiszen még csak ősz eleje van..
- Drága Daniel Anderson.. Nem muszáj neked kimenni, akár sétálhatunk kézen fogva a folyosón is.. - húzta gúnyos mosolyra a száját a tanár, mire Daniel hirtelen felpattant a székéről, azt ordítva, hogy most már húzzunk ki a teremből.
- Át kéne menni a boltba egy kis energy drink-ért.. Szal, mindjárt jövök.. - kezdett el futni előttünk Daniel, mi pedig lementünk az udvarra. Már épp a vasajtónál jártunk, mikor Patrick kinyitotta előttünk az ajtót, hogy Kellyt és engem előre engedjen. Azonban egy szőke srác elég tirpák módon félre lökött minket és inkább ő ment előre.
- Olyan udvarias vagy te seggfej! - kiáltott utána Patrick, mire a fiú hátrafordult és elég merészen visszasétált hozzánk.
- Talán valami baj van? - nézett mélyen Patrick szemébe, mire Patrcik egy hirtelen mozdulattal adott egy jobbost a fiúnak. Akkora erő volt az ütésben, hogy a fiú rögtön a földre került.
- Áhh nincsen semmi! - legyintett Patrick lazán, majd ennyivel elintézve ott is hagyta a kövön fetrengő, vérző szájú fiút. Ezt imádom annyira Patrickban. az ég világon bármit megtenne értünk.
   Hangos röhögés közepette kerültünk ki az udvarra, Amandához.
- Mi ez a jó kedv? - nézett ránk mosolyogva a pad támlájáról.
- Patrick my heroo! - mondtuk nyálas hangon Kellyvel, majd nyomtunk a barátunk arcára egy-egy puszit.
- Mit csináltál már te "hős"? - kérdezte idézőjelbe mutatva Amanda.
- Semmit.. - legyintett, majd felült mellé a padra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése