- Nagy szerényen ennyibe hagyod? - vigyorgott Amanda, közben rácsapott Patrick combjára.
- Ja, tudod nem akarom magam fényezni.. Na itt van már.. - mondta Patrick lenézően, mikor megpillantotta a felénk igyekvő Carrie tanárnőt.
- Patrick Stewart! Azonnal menj az igazgatóhoz! - üvöltette a tanár idegbajosan. A diákok körénk gyűltek és kíváncsian néztek hol a tanárra, hol pedig Patrickra, hogy mi történt.
- Tanárnőnek is szép jó reggelt! - köszönt Patrick tetetett kedvességgel, majd lepattant a pad támlájáról és befelé vette az irányt. Mi csak messziről láttuk, ahogy vele szembe az összevert srác jön, és egy zsebkendőt tart a szájához.
- Mi van? Nem bírod a strapát? - hallottuk Patrick hangját, ahogy el megy a fiú mellett.
- Na húzzatok innen, nincs itt semmi látni való! - fordultam meg, és ordítani kezdtem a mögöttem álló tömegre.
Továbbra se szabadultunk meg kedvenc tanárunktól, ugyanis a következő óránk fizika volt.
A tanár feszülten beviharzott a termünkbe Patrickkal az oldalán. Carrie erősen lecsapta a naplót az asztalra, Patrick pedig leült a helyére.
- Első nap az iskolában, könyörgöm gyerekek! - lapozgatta a naplót mérgesen, majd felemelte a fejét és Patrickra illetve rám nézett.
- Tanárnő.. Egy életünk van nem? Akkor azt meg ki kell használni! - szóltam oda a tanárnak, mire ő a fejére csapott egy nagyot.
- Igen, de ha rengeteg beírás van a naplóban, az ellenőrzőben, sehova nem fognak titeket felvenni, és ezzel fogjátok elrontani az egész életeteket. Nyomorúságban akartok élni?! - kapta fel a vizet.
Mi csak ráhagytuk drágalátos nevelőasszonyunkra, és legyintettünk egyet.
Most komolyan.. Miért érdekli őt az én életem? Ha elcseszem, nem az övét rontom el, hanem az enyémet. Kijárom ezt a sulit, már úgy sem fogok vele találkozni, akkor meg minek szól bele?
Később nyitódni kezdett az ajtó, és egy hatalmas vigyorral Daniel lépett be rajta.
- Csóóóókooloom! - köszönt jókedvűen.
- Eltévedtél? - nézett rá a tanár, mire Daniel megrázta a fejét.
- Magához jötteeem!! - mondta. Odasietett a tanárhoz és egy jó nagy cuppanós puszit nyomott az arcára.
Az osztály nagy hangosan felröhögött. Mindenki a padot verte az öklével, Daniel pedig csak a tanárt karolgatta.
- Na most már elegem van belőletek!!! - ordította Carrie, majd vérvörös fejjel ki száguldozott a teremből. A terem ajtaját erősen becsapta maga mögött úgy, hogy a kép, ami belülről fel volt akasztva, leesett és darabokra tört.
- Mit ittál már hülye gyerek? - kérdezte Patrick Danieltől.
- Semmit.. - mondta vigyorogva, közben próbált megállni két lábán.
- Szerintem most ne ezen gondolkozzunk... Inkább húzzunk innen.. - pattantam fel hirtelen a székemből. Odasiettem az ajtóhoz, menet közben pedig belekaroltam Danielbe, hogy segítsek neki.
- Egyik se köpjön be, vagy ha igen, az nagyon meg fogja bánni!! - szóltam vissza az ajtóból az osztálynak, majd végleg elhúztuk a csíkot.
Kiléptünk a terem ajtaján, majd óvatosan körbe néztünk a folyosón. Sehol nem volt senki, így halk, de mégis gyors léptekkel elindultunk a kijárat felé. Mikor elhaladtunk a tanáriszoba előtt, Daniel hangosan, ilyen ittas hangon felkiáltott, hogy mindenkit üdvözöl és hogy mindenkit szeret.
- Pssssszt!!! - csitítottuk el mind a ketten.
Szerencsére senki nem jött ki sehonnan, így tovább tudtunk menni. Pár perccel később már kint is voltunk a friss levegőn - egyébként lószarszag volt, de legalább kiszabadultunk a suliból. -
- Nem úgy volt, hogy energiaitalért mész?? - kérdezte Patrick Danieltől.
- De, de nem volt a boltban, így gondoltam...izééé...veszek mást.. - vigyorgott folyamatosan szeretett haverunk.
- Mit csináljunk vele? - kérdeztem Patricktól az ajkaimat harapdálva.
- Vigyük haza.. Azt mondjuk, hogy rosszul van.
- Dehát bűzlik a piától...
- Az már az ő baja! - röhögött fel.
Már nem mentünk vissza a suliba, hanem inkább a Gehennába vettük az irányt.
Igen, azt mondtuk, hogy egy darabig nem megyünk oda, de fényes nappal ki támadna ránk?
- Amúgy mit kaptál a verekedésért? - szólaltam meg egy idő után.
- Igazgatóit, de nem érdekel.. - legyintett hanyagul, majd megtorpant.
- Valahogy gondoltam. - álltam meg vele szembe. Ő csak mélyen a szemembe nézett, és így szólt:
- Engem csak te érdekelsz. - mondta, majd magához húzva hosszasan megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése